Minden 8 évvel ezelőtt kezdődött....

Hol volt, hol nem volt... a francba is, ez nem egy tündérmese sajnos. Bár kezdetben az volt. 

8 évvel ezelőtt bementem a menhelyre, egy kiskutyát szerettem volna. Ahogy megláttam a kiskutyákkal teli kennelt, alig vártam, hogy a közelébe férkőzhessek. Izgatottan néztem körül, hogy milyen kölykök vannak. Kiválasztottam egyet már messziről. De aztán, amikor végre közelről megnézhettem őket, egy kutyus kibújt a házikó alól, akit addig nem is vettem észre, és ugrándozni kezdett a kerítésre, előttem. Kivettem, és tudtam, hogy Ő döntött, velem jön haza. 

Menhelyen
Menhelyen

Az első napok nehezen teltek. Sok volt a nyüsszögés, a hiszti. De első pillanattól kezdve szobatiszta, gyorsan tanult, és rettentő játékos volt, szóval vérbeli kölyökként viselkedett. Ahogy teltek a hetek, egyre otthonosabban érezte magát, egyre jobban kötődött az őt körülvevő felnőttekhez. És nagyon segítőkész is lett. Mindig gondoskodott arról, hogy a levegőn hagyott bőrcipők gyorsabban elveszítsék jellegzetes bőrszagukat, a kutyanyál szerinte jobb illatnak bizonyult. És a söprésnél is mindig kivette a részét.

Persze, mint mi emberek, a kutyák is elfáradnak a sok házimunkában. Bogi is így volt ezzel.


Aztán megkezdődtek a rendszeres séták. Az elején minden félelmetesnek tűnt számára, csak a lábunk között volt biztonságos. Aztán később a kíváncsiság felülkerekedett és élvezte a napi kiruccanásokat. 

Ahogy nődögélt, elkezdett a társak felé húzni. Barátokra tett szert. Itt nagyon sokat köszönhetek neki, mivel az ő kezdeményezéseivel én is barátokra találtam. 

Persze Bogi nagy barátkeresése közben problémába ütköztem. Mint laikus kutyatartó, azt gondoltam, hogy elég ha szeretem és akkor engedelmes kutyám lesz. 4-5 hónapos korában rájöttem, hogy ez nem így működik. Nem elég csak a szeretet. Nagyon fontos dolog, de önmagában nem elég. Ezért beiratkoztunk egy kutyaiskolába. Ott megtanultam, hogyan legyek következetes, hogyan legyek én a főnök. Hálás vagyok a mai napig az oktatóimnak, hiszen az engedelmességen túl rengetek trükköt is elsajátítottunk, amiket a mai napig imádunk gyakorolni. Annyira megtetszett ez a fajta időtöltés együtt, hogy aztán 5 évig rendszeresen jártunk iskolába. Még az obidience-be is belekóstoltunk, több-kevesebb sikerrel.

Lábhoz!
Lábhoz!
Marad!
Marad!
Ül!
Ül!
Nyolcas
Nyolcas
Kezeket fel!
Kezeket fel!


Közben olyan okosak lettünk, hogy bátran megjelentünk különböző kutyás rendezvényeken. Így jutottunk el több kutyaszépségversenyre is, amit az első otthona, a menhely szervezett. Szép eredményeket értünk el, amiket sosem gondoltam. Egyszerűen csak jó bulinak tűnt egy ilyen fajta program. 

vonulás
vonulás
1. helyezett
1. helyezett
2. helyezett
2. helyezett
3. helyezett
3. helyezett


Végül 5 év után befejeztük a kutyaiskolákat, mert úgy láttam Bogin, hogy elkezdte unni, nem olyan élvezettel vett részt rajtuk, mint előtte. Mindenképp szerettem volna valahova hordani, mivel ez az időtöltés együtt nagyon hasznosnak bizonyult, rátaláltam az agilityre. És egy újabb szenvedély kezdődött. Bogi gyorsan tanult, imádta az akadályokat. Rövid időn belül azon kaptuk magunkat, hogy ott állunk első agility versenyünkön. Majd ezután már rendszeresen mentünk versenyezni (hobby szinten), főleg Ausztriába. Itt újra megállok hálálkodni, ugyanis az edzőim mindig biztattak, mellettem álltak. Rengeteget köszönhetek nekik. Minden versenyünkön ott voltak, drukkoltak, tanácsokat adtak, támogattak, segítettek. KÖSZÖNÖM!

Kezdő verseny 3. hely
Kezdő verseny 3. hely
Ausztria 2. hely
Ausztria 2. hely
Ausztria 3. hely
Ausztria 3. hely
Háziverseny 3. hely
Háziverseny 3. hely


Az agility mellett kipróbáltuk azt is, hogy milyen lehet együtt futni. Utálok futni... De Bogival más volt, mivel ő élvezte ezt a programot, én is elkezdtem élvezni. Egyik agility edzőm hatására jelentkeztünk a 12km-es HDR-re (Hard Dog Race). Így célja is volt a futásainknak. Erdőn, mezőn, sáron át futottunk, hogy begyakoroljuk a terepet, amit persze, miután megláttam a pályát, rájöttem, hogy lehetetlen begyakorolni. De megcsináltuk. Fél év múlva a 6km-es pályát is megcsináltuk együtt. Élveztem minden percét, mert belenéztem a kutyám szemébe és láttam, ő is így érez, illetve még egy-egy akadály előtt azt is láttam a szemében, hogy nem vagyok normális, de ez már más téma. :) Büszke vagyok magunkra! 

HDR
HDR
HDR
HDR
HDR
HDR
Jótékonysági futóverseny
Jótékonysági futóverseny
HDR
HDR


De a 8 évünk nemcsak iskolákkal, edzésekkel, versenyekkel telt. Természetesen kihasználtuk mindig az évszak adta lehetőségeket. Tavasszal sokat kirándultunk. Nyáron strandra jártunk, még Horvátországba is eljutottunk. Ősszel szintén a kirándulások lehetőségét használtuk ki. Télen pedig a hó adta lehetőségeknek éltünk. 

Tavasz a Bakonyban
Tavasz a Bakonyban
Nyári medencézés
Nyári medencézés
Tatán nyaraltunk
Tatán nyaraltunk
Ősz a Bakonyban
Ősz a Bakonyban
Nyári medencézés
Nyári medencézés
Strandolás
Strandolás
Horvátország
Horvátország
Horvátország
Horvátország
Tél örömei
Tél örömei
Tél örömei
Tél örömei


És végül sokat bohóckodtunk az évek alatt, sokszor volt bújós hangulatunk is, élveztük együtt a karácsonyt, a szülinapokat, a szilveszteri bulikat. Horgászni és mosakodni is mentünk. :)


Aztán történt valami.... valami nagyon rossz... Egyik nap arra jöttem haza, hogy Bogi sír, és nem áll rá a jobb hátulsó lábára.. nagy fájdalmai voltak. Egyből beraktam a kocsiba és vittem az orvoshoz... Kapott fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket... Nem lett jobb... Jött a röntgen... nem mutatott ki súlyosabb elváltozást... Több orvoshoz elmentünk.... Gerincsérvre gyanakodtak... Úgy döntöttem, elviszem MRI-re, 2018. november 20.-án diagnosztizálták... Gerincdaganat... nem műthető. Pár hónapunk van együtt.... 

Ez ösztönzött arra, hogy valami maradandó emléket hozzak létre.. Átgondoltam a 8 évünket.. Le szerettem volna írni, hogy nyoma maradjon a legfontosabb élményeinknek. 

Hálás vagyok a családomnak, akik támogatnak mindenben, a Bakancslistánk megvalósításában is. A barátaimnak, hogy mellettem állnak. És nem utolsó sorban a kutyámnak, hogy van nekem és fenekestül felforgatta az életem!

2018 karácsonya
2018 karácsonya
A világ legjobb gazdija
A világ legjobb gazdija


2019. szeptembere. Bogi tünetmentes boldog életet él. A vitaminok és a tápváltás meghozta a gyümölcsét, illetve az én kitartó, erős kiskutyám akarata.

Visszatértünk az agility edzésekhez, persze könnyített verzióban. Sőt még egy veterán versenyre is elmentünk, Nitrára, ahol Bogival 3. helyen végeztünk.  Nagyon büszke vagyok Rá! :)

A Bakancslistánkat pedig továbbra is bővítgetjük....

Nitra verseny
Nitra verseny
3. Hely
3. Hely

2019. október 8.: Bogi este rosszul lett. Nagyon fájt a pocakja... Kivittem sétálni, hogy majd jót tesz egy kis mozgás. Hányt többször is. Gondoltam valamit szokásához hűen összeevett. Nincs nagy baj, kijön belőle, diétázunk pár napot és el is felejtjük.... De késő este sem lett jobban. Felhívtam az állatorvost, mondta, hogy reggel vigyem oda. Egész éjjel virrasztottunk. Hol kimentünk a levegőre, hol bejöttünk. 

2019.október 9.: Hajnalban kimentünk az udvarra, Bogi lefeküdt, nem kelt fel. Bevittem a házba, befektettem a helyére, ott aludt tovább. Reggel kocsiba be, irány az állatorvos. Kapott egy infúziót, vérvétel, ultrahang.... Sajnos az ultrahang során kiderült, hogy folyadék van a hasüregben, kiderült további vizsgálatokkal, hogy vér. Áttét képződött a hasüregben, ami valószínűleg kiszakadt vagy elnyomott egy eret. Belső vérzés indult meg. Két lehetőségünk volt: Az egyik a műtét, amit nagy valószínűséggel nem élt volna túl, a másik, hogy haza viszem és elbúcsúzom tőle estig. A búcsúzás mellett döntöttem, miután megbeszéltem az állatorvossal, hogy jöjjön ki házhoz, hogy a saját helyén, a szerettei gyűrűjében vegyünk tőle véglegesen búcsút. Életem legnehezebb napja volt, és a legborzalmasabb napok követeztek. 

Aznap hívtam fel az állathamvasztókat, mivel korábban már elhatároztam, hogy a hamvasztás mellett döntök, így könnyeimet nyeldesve megbeszéltük a részleteket. 

Elmondhatatlan érzés az, amikor tudod, hogy estig van időd... Estig beszélhetsz hozzá, estig adhatsz puszit neki, estig simogathatod okos buksiját, estig ölelgetheted... 

Több hét telt el azóta.... de nagyon nehéz...  pár napig nem ettem, nem aludtam.... csak sírtam és sírtam... Meglepődtem mennyi könnyem van. Az élet megy tovább, az embereknek megvannak a saját gondjai, nem mutathattam, hogy belül min megyek keresztül. Pár nap után elvárás túl lenni a gyászon a környezetünk szemében.... De este, amikor nem lát és nem hall senki, akkor megengedek magamnak néhány könnycseppet, néhány közös videot, képet, zenét.... Egy fél órát, ami csak a "miénk".  Hát így telnek Bogi nélkül  napok és hetek... Nem tudom, hogy lesz-e valamikor könnyebb, jobb... Tudok-e úgy videót, képet nézni róla, hogy nem telik meg a szemem könnyel? Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít.... Ebben reménykedem.

Szép volt a 9 évünk, kerek volt, sok minden történt.... És amit utoljára ígértem neki, hogy az utolsó percig is vele maradok, bármennyire is nehéz volt, az ölembe fektettem és vele maradtam... 

"Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van!"

Búcsúlevél Boginak: 


2020.04.04. Ma lennél 10 éves. Megemlékeztem itt a karantén idején. Egy gyertyaláng jelképezte a szülinapok emlékét. (És az új kutyus lehet a gyógyír?! )



Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el